A kültéri optikai kábel olyan kábel, amelyet kültéri környezetben használnak optikai jelek továbbítására. Széles körben használják a kommunikációban, a hálózatépítésben és a felügyeletben. Itt egy részletes bemutatkozás:
Szerkezeti jellemzők
Száloptikai kábel: Alapkomponensként az optikai jelek továbbításáért felelős. Típusa alapján egy-módusú és többmódusú szálra osztható. Az egymódusú szál-hosszú-távolságú, nagy{5}}sebességű átvitelre alkalmas; a többmódusú szálat gyakran használják rövid-távolságú, viszonylag kis{7}}sebességű helyzetekben.
Erősítő komponensek: Általában nagy szilárdságú acélhuzalból vagy aramidszálból áll, funkciója az optikai kábel mechanikai szilárdságának növelése, lehetővé téve, hogy a fektetés és használat során ellenálljon a húzó-, hajlítási és egyéb külső erőknek, megóvva a szálat a sérülésektől.
Köpeny: A kültéri optikai kábelek köpenyének különféle jellemzői vannak, hogy alkalmazkodjanak a különböző kültéri környezetekhez. Általában polietilén (PE) vagy polivinil-klorid (PVC) anyagból készül, és olyan funkciókkal rendelkezik, mint a vízszigetelés, a nedvességállóság, a napvédelem, a korrózióállóság és a rágcsálók elleni védelem. Egyes speciális környezetben használt száloptikai kábelek esetében a köpeny égéskésleltető és magas/alacsony hőmérséklettel szembeni ellenállással is rendelkezik.
Töltőanyag: Az optikai szál és a hüvely közé töltve vízálló és párnázó anyagként szolgál, megakadályozva a nedvesség behatolását a szálon, és csökkentve a külső ütések hatását.
Típusok
Közvetlen-Temetett optikai kábel: Ez a fajta optikai kábel közvetlenül a föld alá van eltemetve, jó elrejtést és biztonságot nyújtva. Szerkezeti jellemzője vastag külső burkolat, gyakran acélszalag páncélzattal, hogy fokozza az ellenállást a mechanikai erőkkel szemben, például a földmunkák okozta sérülésekkel szemben. Alkalmas magas esztétikai követelményeket támasztó és alacsony talajaktivitású területekre, mint például külvárosok és ipari parkok.
Légi száloptikai kábel: a levegőben, közműoszlopok vagy épületek támasztékként történő felhasználásával. Általában függesztővezetékkel van felszerelve, az optikai kábelt horgokkal vagy más rögzítőeszközökkel függesztik fel. Ez a típus viszonylag egyszerűen telepíthető, és alacsonyabbak a költségek, de érzékeny a természeti katasztrófákra (például erős szél és villámcsapás). Gyakran használják vidéki területeken, hegyvidéki régiókban és más nyílt terepen és gyéren beépített területeken.
Kettős-csöves száloptikai kábel: Előre telepített-csövekbe fektetve, amelyek megvédik az optikai kábelt a külső mechanikai sérülésektől és a környezeti tényezőktől. A csatorna-típusú száloptikai kábelek viszonylag kis külső átmérőjűek, így könnyen átvezethetők a vezetékeken, és megoszthatók más kábelekkel (például tápkábelekkel és kommunikációs kábelekkel), így helyet takarítanak meg. Jól-kiépült földalatti vezetékes infrastruktúrával rendelkező területeken, például városi utcákban és lakóövezetekben alkalmasak.
Teljesítményparaméterek
Csillapítás: Ez az optikai jel intenzitása gyengülésének mértékére vonatkozik, miután az egy bizonyos távolságot megtett az optikai szálban, dB/km-ben mérve. Minél kisebb a csillapítás, annál messzebbre tud eljutni az optikai jel a szálban, és annál jobb a jelminőség. Az egymódusú optikai szálak esetében a csillapítás 1310 nm-es hullámhosszon általában nem haladja meg a 0,36 dB/km-t, és 1550 nm-es hullámhosszon legfeljebb 0,22 dB/km; többmódusú optikai szálak esetében a csillapítás körülbelül 3,0-3,5 dB/km 850 nm-es hullámhosszon, és körülbelül 0,6-0,8 dB/km 1300 nm-es hullámhosszon.
Sávszélesség: Az optikai jelek azon frekvenciatartományát jelzi, amelyet az optikai szál továbbíthat MHz·km-ben vagy GHz·km-ben mérve. Minél nagyobb a sávszélesség, annál nagyobb adatmennyiséget képes hordozni az üvegszál, és annál nagyobb az átviteli sebesség. A többmódusú optikai szál sávszélessége általában 100 és 2000 MHz·km között van, míg az egymódusú optikai szál sávszélessége több tíz GHz·km vagy még ennél is magasabb lehet.
Feszítő szilárdság: Ez a legnagyobb húzóerőre vonatkozik, amelyet az optikai szál a nyújtás során ellenáll, Newtonban (N) mérve. A szakítószilárdság a kültéri optikai kábelek specifikációitól és szerkezetétől függően változik, de általában legalább 150-300 N húzóerőt kell kibírnia annak biztosítása érdekében, hogy a telepítés és a használat során ne törjön el a nyúlás miatt.
Hajlítási sugár: Ez statikus hajlítási sugárra és dinamikus hajlítási sugárra oszlik. A statikus hajlítási sugár az optikai szál legkisebb megengedett hajlítási sugara statikus állapotban, míg a dinamikus hajlítási sugár az a legkisebb megengedhető hajlítási sugár, amikor az optikai szál külső erőhatásnak van kitéve (például telepítéskor). Az egymódusú szál statikus hajlítási sugara általában legalább 15 mm, a dinamikus hajlítási sugara pedig legalább 30 mm; a többmódusú szál statikus hajlítási sugara általában nem kevesebb, mint 10 mm, és a dinamikus hajlítási sugár legalább 15 mm.
Kiválasztási szempontok
Az átviteli távolságra és sebességre vonatkozó követelmények: Határozza meg a szükséges átviteli távolságot és sebességet a tényleges alkalmazási forgatókönyv alapján. Nagy távolságú-nagy sebességű{2}}átvitelhez, például helyközi kommunikációs fővonalakhoz, egy-módusú optikai kábeleket kell választani. Kis-távolságú, kisebb sebességű alkalmazásokhoz, például közösségi felügyeleti hálózatokhoz, a többmódusú optikai kábelek megfelelőbbek lehetnek.
Környezeti tényezők: Vegye figyelembe a fektetési hely sajátos környezeti feltételeit, mint például a hőmérséklet, a páratartalom, a talaj tulajdonságai és az erős elektromágneses interferencia jelenléte. Hideg területeken válasszon olyan száloptikai kábeleket, amelyek jó alacsony-hőmérsékletállósággal rendelkeznek; erős elektromágneses interferenciával rendelkező környezetben válasszon olyan optikai kábeleket, amelyek jó elektromágneses zavartűréssel rendelkeznek.
Mechanikai teljesítménykövetelmények: Válassza ki a megfelelő mechanikai tulajdonságokkal rendelkező száloptikai kábeleket a fektetési mód és a lehetséges külső erők alapján. A közvetlen-eltemetett optikai kábeleknek erős ellenállásra van szükségük a nyomással, a feszültséggel és a rágcsálók harapásával szemben; a felső száloptikai kábeleknek ellenállniuk kell a szélnek és a gravitációnak; a csatornába szerelt száloptikai kábeleknél figyelembe kell venni a csatornákkal való kompatibilitást és a hajlítási teljesítményt, ha csatornákban helyezik el őket.
Fiber Core Count: Határozza meg a rostmagok számát a tényleges igények alapján. Ha több jelet kell egyidejűleg továbbítani, vagy marad hely a jövőbeni bővítéshez, válasszon nagyobb magszámú optikai kábeleket. Az általános kültéri optikai kábel magszáma 4, 6, 8, 12 és 24 magból áll.
Lefektetési óvintézkedések
Tervezés és tervezés: A fektetés előtt részletes tervet kell készíteni a teljes útvonalra vonatkozóan, beleértve az irányt, hosszt és az áthaladandó akadályokat. Vegye figyelembe a jövőbeni bővítési igényeket, és tartson fenn bizonyos számú redundáns szálmagot. Tartson biztonságos távolságot más földalatti létesítményektől (például tápkábelektől és vízellátó/elvezető csövektől), hogy elkerülje a kölcsönös interferenciát és károkat.
Fektetési mód kiválasztása: Válasszon ki egy megfelelő fektetési módot a helyszín környezete és a tényleges körülmények alapján. Közvetlen betemetéshez győződjön meg arról, hogy a betemetési mélység megfelel a követelményeknek (általában legalább 0,7 m), és a száloptikai kábel felett és alatt helyezzen el egy réteg puha talajt vagy homokot legalább 100 mm vastagságban, hogy megvédje azt. Fej feletti fektetésnél ügyeljen a függesztőkábel feszítésére és magasságára, nehogy akadályozza a gyalogos- és járműforgalmat. A légcsatorna fektetéséhez győződjön meg arról, hogy a csatorna tiszta és éles tárgyaktól mentes, hogy elkerülje az optikai kábel megkarcolódását.
Védelmi intézkedések: Különleges védőintézkedéseket kell tenni speciális szakaszokon, mint például vasutak, autópályák és folyók. Például vasutak és autópályák kereszteződésekor olyan módszereket lehet használni, mint a csőemelés vagy az irányított fúrás, hogy a száloptikai kábelt acél- vagy műanyagcsöveken védjék át; folyókon való átkeléskor víz alatti fektetés alkalmazható, páncélozott száloptikai kábelek vagy egyéb megerősítési intézkedések alkalmazásával az optikai kábel biztonsága érdekében.
Azonosítás és rögzítés: A fektetési folyamat során egyértelműen azonosítani kell az optikai kábel kezdő-, végpontját, fordulópontját és leágazási pontját, és részletes nyilvántartást kell vezetni. Az azonosításnak tartalmaznia kell olyan információkat, mint az optikai kábel modellje, magszáma és a jövőbeni karbantartás és kezelés útvonala.